Magyarország északnyugati részén, a Mosoni-Duna jobb partján helyezkedik el, a történelmi, földrajzi tájegységben, Tóközben Győrtől 15 km-re. A község 1443-ban Zyeth néven szerepel a Hédervári család levéltárában található birtokmegosztási oklevélen. 1609-től 1882-ig Öttevény Sziget, majd ezután Kunsziget az elnevezése. Az elnevezés kialakulásának oka, hogy a település a számtalan Duna-sziget egyike volt, kevés lélekszámú lakossággal. A folyó szabályozása előtt számtalan ága hálózta be területét. Első előfordulása Öttevénysziget néven Ásvány, Ráró, Zsejke, Szentpál, Dunaszeg, Ladamér, Zámoly, Újfalu, Szabadi, Sziget, Öttevény, Győr és Kisbarát helységek társaságában 1443-ból való, mint a Hédervári család szállásbirtokainak egyike. Ekkor ugyanis „a Budai káptalan előtt Hédervári Lőrinc nádor és fia, Imre macsói bán, másfelől Tamásy János vajda fia, Henrik új egyezségre lépnek, hogyha bármelyikük magtalanul halna meg, összes birtokai osztatlanul a másik félre szálljanak.” A helység lakói ebben az időben magyarok voltak. A mohácsi vészt követő időben földesura Hédervári István, Zápolya-párti. Ugyanis Hédervári Istvánt, mint nándorfehérvári bánt, a vár hanyag kezelése miatt II. Lajos fő-, és jószágvesztésre ítélte, ezért az II. Lajos halála után Zápolya-párti lett.

Később I. Ferdinánd szigetközi birtokaitól megfosztja és azokat Bakits Pál huszárkapitánynak adja. Az ősi birtokot Lőrinc és György szerzik vissza. Öttevénysziget Lőrincé lesz, aki e helyen kastélyt és templomot építtetett. Halála után a Bakicsok birtokába kerül a falu, akik a kastélyt lerombolják. A reformáció idején a falu új földesura, Czobor Imre vallására az evangélikus hitre tér át. Az ősi birtokokat Lőrinc fia, János szerzi vissza. A felekezeti villongások következtében pusztul a falu. A folyamszabályozásig sokat szenvedett a település. 1899-ben az egész falut elöntötte az árvíz. A lakosság nagy többsége őstermelő volt, akik jó minőségű földeken gazdálkodtak. A község már a múlt században is híres volt sárgarépa és zöldség termeléséről. A nagybani piacra termelés a 20. század elején indult meg. Az árut csomókba kötve lovaskocsin szállították Pápa, Veszprém, Várpalota, Mór, Székesfehérvár piacaira. Az I. és a II. világháború között a zöldségtermelők szövetkezetébe tömörültek, s állami támogatást is kaptak a termeléshez. A Hangya Szövetkezet 1919-ben alakult meg a községben. 1991-ben felújították a klubkönyvtárat, 1993-ban sportcsarnok épült a községben. 1987-ben szabadidőközpont létesült modern tekepályával. Ma több egyesület működik a községben, melyek közül a legidősebb az 1884-ben alakult önkéntes tűzoltó-egyesület. Ezenkívül található itt Faluépítő egyesület, Futball Baráti Kör, Nyugdíjas klub, szabadidő- és lövészegylet, horgászegyesület.

Látnivalók:   

• Tündérvár, (római őrtorony romjai - Gróf Csáki Andor építette)
• Kastély, (udvarház Honvéd pusztán - Szemelikker András főbirtokos építette 1922–23-ban)
• Első templomunk (Széchenyi Lőrinc építette 1670-ben, és fia Pál szentelte fel. Ezt 1831-ben le kellett bontani, életveszélyes volta miatt.
• Mai templomunk 1844-ben épült. Ennek Mária-oltárát 1853-ban Heizer István készítette. A jelenlegi Mária-oltárt 1938-ban Varga Lajosné készítette.